Örömünnepet ült Párizs népe a Napkirály halálhírére 2019. szeptember 5. 18:52 MTI, Múlt-kor 381 éve, 1638. szeptember 5-én született XIV. Lajos francia király, a 17. századi Európa leghatalmasabb uralkodója, akit kortársai már életében a Napkirály címmel ruháztak fel. A sok háborúskodás közben a Napkirály bőkezűen támogatta a művészeteket, udvarában élt és alkotott a zeneszerző Lully, a drámaíró Moliére és Racine. XIII. Lajos és Ausztriai Anna fia apja halála után, ötévesen örökölte a trónt, de az országot nagykorúságáig régensként anyja irányította Mazarin bíboros segítségével. Lajos életének egyik meghatározó élménye maradt a Fronde-lázadás (a központosításra törekvő udvar és a független helyi bíróságok, a korabeli Franciaország "parlamentjei" közti, évekig tartó konfliktus), amelynek során 1648-ban, majd három év múlva ismét menekülnie kellett a fővárosból - ezt a király soha nem bocsátotta meg Párizsnak és népének. Lajost 16 éves korában, 1654-ben koronázták meg, de ténylegesen csak 1661-ben, Mazarin halála után kezdett uralkodni.
Minisztereit személyesen ellenőrizte, és rendszeresen cserélgette. A Fronde idején sok bajt okozó nemesség hangadóit kegydíjakkal udvarába csábította, hogy politika helyett fényűző mulatságokkal foglalkozzanak. Az igazságszolgáltatást megreformálta, tehetséges minisztere, Colbert gazdaságpolitikája számottevően csökkentette az államkincstár hiányát. Lajos 1667-ben megtámadta Spanyol Németalföldet (a mai Belgiumot), amivel megkezdődött a háborúk haláláig tartó sorozata. 1678-ban a nijmegeni békében megszerezte Flandriát, Franche-Comtét (az egykori burgund szabadgrófság területét) és Lotaringiát, hatalma tetőpontjára érkezett, az ország vezető nagyhatalommá vált. A bigottan katolikus király 1685-ben végzetes lépésre szánta el magát: visszavonta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító nantes-i ediktumot. Az újra üldözött hugenották közül sokan kivándoroltak, a király így nemcsak legképzettebb alattvalóit vesztette el, hanem a protestáns hatalmakat is magára haragította. 1688-tól Angliával, Hollandiával és a Német-Római Császársággal háborúzott, az 1701-ben kitört és 1714-ig tartó spanyol örökösödési háborúban pedig már egész Európával került szembe.
"Az állam én vagyok" - mondta XIV. Lajos. Mennyivel könnyebb volt őt azonosítani és milyen nehéz ma nyakon csípni, ki is az állam?! Hol és mikor ragadható meg? Próbáljuk meg tetten érni életünkben! Természetesnek tartjuk, hogy a diákok kedvezményesen utazhatnak, többen ingyenes tankönyvben, a rászorulók szociális segélyben részesülnek. Örülünk, ha végre felújították az orvosi rendelőt, a városi uszodát, vagy ha beköltözhetünk az állami kamattámogatással épült új lakásba. Bosszankodunk, ha az áfa emelkedése miatt drágább lesz a mozijegy, a kinézett számítógép, vagy ha bérünkből adót vonnak le. Ki, vagy mi is az állam? Hogyan gazdálkodik? Miért nem ad több támogatást, pedig annyi helyre tudnánk tenni a pénzét… Kinek a pénzét? Ezek, vagy hasonló kérdések, gondolatok vetődhetnek fel bennünk, ha az állam gazdasági szerepvállalása kerül szóba. Elsőként tisztázzuk, hogy mit értünk állam alatt. A fogalom minket gazdasági szempontból érdekel, tehát azok a központi, az egész nemzetgazdaságra ható kormányzati szervek (minisztériumok, hatóságok stb. )
Egy alternatív Magyarországon járunk, ahol a fidesz helyett egy olyan kormány volt az ország élén a menekültválság kirobbanásakor, ami nem arra költötte az állami milliárdokat, hogy plakátkampányokkal paráztassa a népet, hanem ebből az összegből felállítottak egy szervezetet, akiknek az a feladatuk, hogy megkülönböztessék a terroristagyilkoserőszakolómigráncsokat a valódi menekültektől. Te is egy ilyen kiképzett munkatárs vagy. Megérkezel a röszkei határátkelőnél létesített táborba. A táborban csak kétféle ember van: a migráncsok, akik segélyeken élve akarják elvenni a munkát, és a menekültek, akik mind magasan képzett agysebészprofesszorok, és egyszerre hat nyelven akarják növelni a befogadó állam GDP-jét. Hogy hogy lehet megkülönböztetni őket? A migráncsok mindig hazudnak, (így akarnak bejutni az országba. ) A menekültek mindig igazat mondanak, (reménykedve abban, hogy így jutnak be az országba. ) 1. feladat, A Három ember ácsorog az egyik konténerbarakk mellett. Jelöljük őket A, B és C-nek.
Koronázásának másnapján a legenda szerint lovaglópálcával jelent meg a parlament ülésén és kijelentette: "Az állam én vagyok! ". Az ifjú XIV. Lajos (kép forrása:) Az anekdota hitelességét megcáfolták ugyan, de az bizonyos, hogy Lajos senkinek nem hagyott beleszólást a kormányzásba. Minisztereit személyesen ellenőrizte és kénye-kedve szerint cserélgette őket. A Fronde-mozgalom idején oly sok bajt okozott nemesség hangadóit kegydíjakkal udvarába csábította, hogy azok politika helyett a fényűző mulatságokkal foglalkozzanak. Az igazságszolgáltatást megreformálta, a tehetséges minisztere, Colbert által vitt gazdaságpolitika révén csökkent az állami deficit, hatékonyabbá vált az adózás. 1667-ben megtámadta Spanyol Németalföldet, amelyre spanyol felesége révén igényt tartott, s ezzel megkezdődött a haláláig tartó háborúk sorozata. Kezdetben sikert sikerre halmozott, 1678-ban megszerezte Flandriát, Franche-Comtét és Lotaringiát, s hatalma tetőpontjára érkezett. A bigottan katolikus király 1685-ben katasztrofális következményekkel járó lépésre szánta rá magát: visszavonta a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot biztosító nantes-i ediktumot.
XIV. Lajos életét az általa kidolgozott merev és minden elképzelhető helyzetre kiterjedő etikett határozta meg, amelyben ő játszotta a példaképül választott Nap központi szerepét. Külön szabályok vonatkoztak a királyi felkelésre és lefekvésre, az étkezésre és az öltöztetésre, a tisztálkodásra. (Ez utóbbit nem vitte túlzásba, a dicsőségben és hódolatban fürdő Napkirály nem sok vizet használt: naponta csak egyszer törölte meg arcát és kezét egy megnedvesített kendővel). Naponta kétszer nyilvánosan étkezett, délben mindig egyedül: a 72 év során egyetlen kivétel akadt, amikor Moliére foglalhatott helyet asztalánál. Rossz nyelvek szerint az általa divatba hozott paróka kopaszságának leplezésére szolgált. Uralkodása idején megtiszteltetésnek számított, ha az uralkodó valakit az árnyékszéken ülve fogadott. A balettrajongó Napkirály uralkodása kezdetén a királyi udvarban számos balettelőadásban, többek között Molière darabjaiban is szerepelt. Felesége Ausztriai Mária Terézia volt, de udvarának majd minden neki tetsző hölgyével volt futó viszonya.
– Figyelj, haver! Olyan népem van, amelyik simán padlóra küldi a tiédet, hiába magyarok vagytok ti is. Barnábbak vagytok az átlagnál, és mára már hülyébbek is. – De örülök az őszinteségednek! Volner jut róla az eszembe. Kiszüljünk a hazátokból titeket, haver? Igen? Hát mitől lettünk olyan hülyék, tesó! Mitől lettek olyan hülyék a mi képviselőink?! Mert ti azt akartátok és akarjátok! Ne bosszants már fel a nagy felsőbbrendűségetekkel! Figyelj, Viktor! Ezer éve ismerjük egymást! Túl sok fronton harcolsz. Már kevés a propaganda, és most már azon a szinten vagy, hogy megfélemlíted az embereket. Jössz itt nekem a nemzetállamoddal. Tudod, hogy a még mokányabb őseid csak azt tartották nemzetnek, aki nemes vagy benősülő. Öcsém! Kövesd Kamarást. Ő már cigány arisztokrata, tán még kutyabőre is van. Most te milyen nemzetet akarsz? Egyáltalán úgy érzed, hogy itthon minden rendben? A várból úgy látszik? Tényleg? Hát, ne gondold, tesó. Gyülekeznek a viharfellegek… Közben külföldön kavarognak Merkelék, és már magam sem tudom, hogy a nemzetállami függetlenség vagy az európai uniós együttgondolkodás a jövő.
Ilyenkor a királyi borbély, az első számú orvos és sebész a király körül szorgoskodtak és a királyi órásmester felhúzta az uralkodó óráit. forrás:wikipedia Go2maps Group
Fekete fehér igen nem, 2024