bábjáték, 2 felvonás, magyar, 1999., 4 - 14 éves kor között Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Értékelés: 1 szavazatból A kansasi prérin végigsöprő forgószél a kis Dorkát házastól messze viszi, és a mumpicok földjére repíti. A gonosz boszorkány éppen most akarja leigázni a szorgalmas mumpicokat. Dorka háza földreesve foglyul ejti a boszorkányt. Ő maga kiszabadul, ám varázserejű ezüstcipője Dorkáé lesz. Ebben indul útnak Ózhoz, Smaragdvárosba, hogy a varázsló segítsen neki hazatérni. Útközben három különös cimbora társul hozzá: A szalmafejű Madárijesztő, aki észre vágyik, a Gyáva oroszlán, aki bátorságot szeretne kapni és a Bádogember, aki szívet kérne az üres mellkasába. A nagy varázsló meghallgatja kéréseiket, de csak akkor hajlandó teljesíteni, ha megszerzik a Boszorkány seprűjét is. A Sárga utat rovó cimborák sorra járják Óz tartományait.
Mi ez, talán ő lenne a diktátorok és vallási vezetők mesebeli megtestesülése? A narcisztikus személyiség leleplezése? Kezdem úgy érezni, hogy az Óz, ez a hamisítatlanul XX. századi amerikai mese (amit Lyman Frank Baum 1900-ban írt, vagyis igazából még a XIX. század utolsó évében) jóval többet rejt magában, mint amennyit gyerekként felfoghatunk. Persze a legtöbb (és legjobb) meséknek épp ez a jellemzőjük: archetípusokat és alapigazságokat fogalmaznak meg. Ettől működnek minden korban, kultúrákon átívelőn. Lyman Frank Baum - Forrás: Getty Images Az Óz természetesen azonnal hatalmas siker lett, olyannyira, hogy L. Frank Baum még további tizenhárom részt írt belőle, és – istenem, amerikai volt – azonnal színpadra adaptálta musicalváltozatban, és tervezett belőle egy kalandparkot is. És bár később saját filmgyártó céget is alapított (mi más lett volna a neve, ha nem The Oz Film Manufacturing Company), a leghíresebb regénye megfilmesítési jogait addigra már eladta, így az Óz ból nem ő csinált filmet.
2019. december 7. | | Olvasási idő kb. 6 perc Minden mese mélyén az emberiség ősi tudása lakozik, és mindegyik valami eredendő félelmünkre és vágyunkra tapint rá. Az Óz, a nagy varázsló is sokkal fontosabb tanulságokkal szolgál, ha felnőttként tekintünk rá, mint amit gyerekként egyáltalán megérthettünk belőle. És ha már itt tartunk, a mára klasszikussá vált filmváltozatát is lehet kicsit más szemmel nézni, mert a csillogó felszín mögött ott is drámai epizódok bújnak meg. Ötvenkilenc évvel a magyar bemutató után ezekről a titkokról rántjuk le a leplet. Gyárfás Dorka írása. – Dorka vagyok, így gyerekkoromban természetesen az Óz, a nagy varázsló volt az a mese, amivel a legkönnyebben azonosultam. Bakelitlemezen hallgattuk, de amikor jött a Nyugati Boszorkány, mindig bebújtam a paplan alá, mert halálosan rettegtem tőle: ő volt a leggonoszabb boszorkány, akivel valaha mesében találkoztam. Nem nyugtatott meg az sem – sőt, csak tovább fokozta a borzalmamat –, hogy vízzel el lehet pusztítani.
De amíg nem tudod, mi az ellenszere, addig csak menekülni tudsz. Hosszú-hosszú idő után kezdtem csak el kapiskálni, miről is szól az Óz. Gyerekkorunk meséi ugyanis olyanok, mint a gyerekkori szobánk, vagy az akkori otthonunk: annyira belénk épül, hogy később sem látjuk kívülről, nincs rálátásunk. De mit is jelent valójában, hogy az embernek égszakadás-földindulás (azaz: tornádó) és onnan egy körülményes, hosszú út kell ahhoz, hogy visszataláljon a gyökereihez, és értékelni tudja azt, ahonnan indult? Mit takar, hogy arra vágyunk a legjobban (otthonra, észre, bátorságra vagy szívre), ami valójában mindig is a miénk volt? Miért van, hogy ahhoz, hogy megleljük a saját identitásunkat és megtanuljuk szeretni magunkat, mindenféle akadályon kell átverekednünk magunkat, és hozzánk hasonlóan esendő társakra van szükségünk, akiknek az értékeivel kezdettől tisztában vagyunk, csak épp ők nem látják azokat? És milyen hatalmas igazság, hogy akitől a megváltást várjuk (a varázsló), valójában egy reszkető, gyáva és gyenge ember, aki csak hatalmasnak és mindenhatónak akarja mutatni magát.
Az ő zöld színű maszkja is rosszul viselte a stúdióban uralkodó hőséget, ráégett a színésznő arcára és kezére, amitől hetekig zöld árnyalatban "pompázott". De még ennél is rosszabb, hogy az egyik jelenetben a pirotechnikusok véletlenül boszorkányt égettek: a varázslathoz használatos tűz ugyanis megkapta Hamilton arcát és kezét, leégette a szempilláját és szemöldökét, és megpörkölte a bőrét. Az akkori viszonyok között azonban ő sem merte beperelni a stúdiót – egyedülálló anya volt, és nem akart más lehetőségektől elesni. De a film főszereplője, a tizenhat éves Judy Garland sem érezhette magát nyeregben. Sokan pályáztak a szerepre (például az akkori legnagyobb gyereksztár, Shirley Temple neve is felmerült), és ő azzal a feltétellel kapta meg végül, hogy lefogy hozzá öt kilót. Először szőkére akarták festeni a haját és babásabb külsőt akartak neki (a korabeli divatnak megfelelően), de ezt George Cukor megakadályozta, és ragaszkodott hozzá, hogy viszonylag természetes alakban jelenjen meg.
Azóta nemcsak a filmtörténet klasszikusai közé vonult be, hanem számos további alkotót is inspirált (többek között Salman Rushdie-t is), és mára popkulturális ikonná vált, aminek relikviái (például Dorothy piros topánkája – ami eredetileg ezüst lett volna, mint a könyvben, csak a Technicolor miatt vált rubinná) pedig minden idők legértékesebb filmes emléktárgyai között szerepeltek aukciókon. Ennek a cikknek az apropóját pedig az adja, hogy az Óz, a csodák csodájá t Magyarországon 1960-ban, éppen ezen a napon mutatták be magyar szinkronnal – tehát a készüléséhez képest jó huszonegy év késéssel. Én pedig az eredeti bemutatóhoz képest jó nyolcvan év csúszással, egy napsütéses őszi napon, a burgenlandi Eisenbergben egyszer csak ráleltem a kansasi házra, a tornádótól megtépázott, elhagyatott állapotában. De hiszen minden történet körbeér egyszer… Gyárfás Dorka
Bővebb ismertető Dorkát egy félelmetes forgószél Oz mesebeli birodalmába repíti. Egyedül a nagy varázsló segíthet neki abban, hogy hazataláljon- ezt mondja mindenki. Dorkának tehát nincs más választása, mint hogy nekivágjon a kalandos útnak. Ez az izgalmas történet azt beszéli el, milyen csodálatos élményekben van része út közben, mialatt azt is megtanulja, mekkora erő a barátság és a szeretet
Igazából már a némafilmkorszakban készült belőle három (! ) filmváltozat, és mire az 1939-es, világhírű filmmusicalt leforgatták belőle (ehhez új zenét írtak, nem a színpadi változatét használták), addigra ez már a tizedik filmadaptáció volt a történetből. A Judy Garland-féle alkotás azonban először nem robbantott kasszát. És a készülése körülményei is meglehetősen viszontagságosak voltak. Először is: három rendezőt elfogyasztott. Kezdetben a magyar származású George Cukorra bízták, aztán amikor ő átkerült az Elfújta a szél rendezői székébe, akkor átvette tőle Victor Fleming. De ő sem fejezhette be, mert Cukor végül kikerült az Elfújta a szél ből, és Fleming ugrott be a helyére, az övére pedig King Vidort szerződtették, hogy fejezze be az Óz t. Talán az egyik dolog, amiről a film a leghíresebb lett, hogy ezen próbálták ki a Technicolor technikát, ami miatt gatyarohasztó meleg volt a stúdióban, mert ehhez különleges (és sokkal erősebb) lámpákkal kellett világítani. Mindehhez a színészeknek – főleg a Dorothy barátait alakító aktoroknak és a Nyugati Boszorkánynak – vastag maszkot kellett viselniük.
Fekete fehér igen nem, 2024